Egy kis lábosba felteszem a vizet forrni teának, miközben azon rágódom, hogy milyen kicsi ez a konyha, kicsi ez a ház is, és igazából semminek sincsen igazi, állandó helye idebenn. Még nekem sem. Aztán belemártom a filtert a forrásban lévő vízbe, és a teaház semmitmondó címkéjét a pöttyös lábos fülére kanyarítom. Kicsi ez a lakás. Ki kellett tárnom az ablakot, mikor belekapott a gáztűzhely lángja abba a lelógó kis címkébe. Kiszellőzött a lakás, és mikor becsuktam az ablakot, csak akkor tűnt fel, hogy az udvaromba van az egész világegyetem.